Tánctanárként végeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Anyukám, aki tanár, egy feltétellel engedett arra a pályára: Legyen mellette egy rendes szakmám, mert ezt egy bizonyos kor felett már nem lehet csinálni. Igaza volt. Színházi táncosként előfordult, hogy magamat kellett sminkelnem, és persze sokszor ültem profik keze alatt. Smink és maszkmesternek készültem a táncos karrierem után. Arra gondoltam, hogy mielőtt elmegyek smink suliba, veszek egy profi fényképezőgépet, mert akkor már a saját munkáimból tudok portfóliót készíteni. Egyre többet és többet tanultam a fotózásról, ami végül egy életre szóló szerelem lett.
A válasz egyszerű: az egyik legjobb barátom húzott bele az esküvők világába, aki ceremóniamester. Az Ő javaslatára kezdtem el esküvőket fotózni. És ahogy mondani szokás, a többi már történelem. Beleszerettem. És amit szeret az ember, abban a legjobb.